Választék
Vagy képzeld el a világot, ahogy soha,
ahogy tenyeredbe bújtatod a napot:
s a rádtestált mondanivalók mostoha
szándéka sohasem az, ahogy te kapod.
Vagy halottaidat vallasd tűző fényben,
háborúid olcsó, ingerült okait,
s fogd rá őseidre; ilyenféleképpen
a tarkódnak kikerül földnek ólma itt.
Vagy felejtsd el, hogy ajánlás szövetsége
vezet, s ez a gyilkos átok árva rokon!
Felejtsd el, hogy a versnek soha sincs vége
átfurakodni e halott telefonon!
Vagy menj! Vagy maradj! Vagy tegezd a sóvárgó
létét halálod kikoptatott urának!
Vagy várd meg amíg elevenedbe vág, ó
várd meg amíg az ok a lelkeden szárad!
Vagy nézd végig ahogy kifekszik melegben,
hogy megtévesszen, a lét örök ménese,
s tűrd el, hogy ajkadról egy könyörgés lebben!
Vagy tűrd el, hogy nem lesz a versnek vége se!
2005. május 26., Oronó
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
