Mérlegen életem

Szégyellve ugyan, de vétkezem,
Félrecsúszva liheg rám életem,
Nincs már célom, végzetem
Csak a semmi szorítja kezem,
Testemben ott remeg a félelem,
És remélve bár, de kétkedem,
Abban, hogy a létben van értelem,
És egyáltalán, hogy létezem,
Vagy az egészet csak képzelem,
És míg a kozmosztól ezt kérdezem,
Arcom ott nyugszik térdemen,
Patakká csordul két szemem,
És folyik végig a réteken,
Nem állja útját, csak a végtelen!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.