Tigris párduc bõrben

Fröccsen a kosz
ha eldobogsz,
a tócsát
fölkavarta már
előtted az a majom csapat
mi elhaladt..
Jönnek mennek, de neked
sziklákra kéne menned
ja, hogy voltál?
De most élni,
horzsolni, félni,
felülről meglátni,
gyönyörködni,
leugrani
valami óriás
dunyhák közé,
felnézni az égre
nevetni az ujjad
hegyét ahogy
marhaságokat
rajzol a vége.

Ereszd el magad,
ereszd szét a falat
ami körbevesz,
nem védelmez.
Furcsaság, némaság
de nekem ami beszél
a vágy, a tompa
karom nyomok
ahol vagyok.

Elfelejtetted a titkot
elcserélted a csíkos
pongyolád
és nem érted
hogy amit kaptál érte
bár pöttyös
de mégis ugyanarra való.
Mostanában figyellek
egy ideje pöttyökből
csíkokat faragsz
de az marad
és te sem leszel szabad.

Ereszd el magad,
ereszd szét a falat
ami körbevesz,
nem védelmez.
Furcsaság, némaság
de nekem ami beszél
a vágy, a tompa
karom nyomok
ahol vagyok.

Tüzet raknak máshol
az emberek,
egyre többen vannak.
Máglyájuk lehet
csíkos, pöttyös,
vagy éppen steppelt
anyag, mindenki azt
beszéli, valahol messze
ég a láng.
Keresned kéne
csak a magad örömére,
és tudjad meg sosem leled
de amíg keresed
az megmutatja, hogy
boldog lehetsz
így csíkos pongyolán.

Ereszd el magad,
ereszd szét a falat
ami körbevesz,
nem védelmez.
Furcsaság, némaság
de nekem ami beszél
a vágy, a tompa
karom nyomok
ahol vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.