Balázs Imre József : A SZÉL MESÉI VALDEMAR DAA LÁNYAIRÓL


 
2845 szerző 39307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 2 órája
Nagyító 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 7 órája
Filip Tamás 10 órája
Szakállas Zsolt 13 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Duma György 15 órája
PéterBéla 16 órája
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 5 napja
Mórotz Krisztina 8 napja
Mátay Melinda 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
nélküled 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Conquistadores 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
útinapló 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Balázs Imre József
A SZÉL MESÉI VALDEMAR DAA LÁNYAIRÓL

A tulipán-asszony egy külországi dalt énekel

Volt egy nyári asszony,
mezítláb ment az erdőn –
őzek csapása volt tán,
vagy alagút egy felhőn.

Volt egy őszi asszony,
gyümölcsei egy tálon,
gömbölyded, barna formák,
akár egy őszi álom.

Volt egy téli asszony,
berendezkedve szépen:
fehérlő, súlyos párnák
az ágyon és a széken.

Volt egy tavasz-asszony,
szellő pengette lantját,
de párnák, felhők, álmok
túl korán elragadták.




Valdemar Daa valódi lánya

Ma újra hív a pince,
tele a láda szénnel,
s ha tüzéből felfénylenél,
egy test lennénk ma éjjel.

Egy titkos fényű géplány
kohóból nézne énrám.
Fújtatóm szinte izzik:
kohóból nézz ma, nézz rám!

Üres a csűr, a kamra,
üres a pince, padlás,
jöjj, ne hagyj magamra,
te zsenge, égi hajtás!

Liliom, rózsa, jácint
nevek csak nálad nélkül.
Foganj meg ma, névtelen,
ülj homlokomra ékül!

A tested tiszta harmat,
a hangod enyhe sodrás.
Légy ma tajtékos patak,
s lehessek én a forrás!

Te égi fényű géplány,
a tűzből nézz ki énrám!
Fújtatóm szinte izzik,
a lángból nézz ma, nézz rám!





Valdemar Daa hajója

Egy nap hosszú vándorlás indult meg
a némán sötétlő hajó felé:
pézsmapockok, rénszarvasok jöttek előbb,
s beköltöztek a gerendák közé.
A hollók, varjak fészket raktak
a fedélzet védettebb zugaiban.
És jöttek sorra a madarak, a mindennemű
csúszómászók és négylábú barmok.
– Figyeld a hajót, Valdemar! –
süvített a szél a kéményeken, ablakokon
s a legapróbb réseken keresztül,
– Szállj hajóra, Valdemar! – így szólt az üzenet.
De süvíthetett, rázhatta az ablakokat a szél,
Borreby kastélya néma volt.
Úgy állt a parton, elhagyatva,
mint egy szárazon tátogó hal,
vagy tán egy fuldokló, már végleg víz alá merülten.






Anna és Ida útja
(Johanna Daa látomása)

Kézen fogja nővére a húgát,
nekivág az irdatlan világnak,

rózsa, jácint eggyéfűzött csokra:
úticéljuk tán a semmi bokra.

Szétbomlik egyszer csokruk szövedéke,
új ének ül finom nyelvük hegyére:

„Bozontos férfi kerget,
Nem kímél csípőt, keblet,
Mondj nékem ennél szebbet”
– így dalol Ida.

Anna hangja így szól:
„– Tündéri, gyönge sípszó,
Csiklandó vízisikló,
Keresd meg testemet!”

Egyiket megtalálják, elhasználják a testét,
a másik rejti inkább, ne érje kéz, se festék.

Fehér marad Anna, nem parázslik fel,
hangba burkolózik: hallgat, énekel.

Ha elkezd esni, azbeszten pihen,
megy pótanyákhoz lassan, dísztelen –

The eldest and the youngest, hand-in-hand
Went forth alone to a distant land.





Johanna Daa eltűnése

„én szólongatlak innen, angyalom!
el akarnak, lásd, venni tőlem,
de nem hagyom, én nem hagyom!”
(Szőcs Géza)

Johanna Daa a szélben
már szinte észrevétlen:
matrózruhája épp mint
egy érettségi képen.

Eltűnik ma délben
Johanna Daa a szélben,
teste könnyű permet
a víz fölött, az égen.

„A szél lesz vőlegényem,
nem érhet semmi szégyen” –
Dalok visszhangja már csak
Johanna Daa a szélben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kalligram 2005/9–10,


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-17 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Bölcsődal három hangra
2025-09-17 23:05   Napló: Bátai Tibor
2025-09-17 22:53   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 20:33   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor:Szuhakálló/
2025-09-17 20:29   NAGYÍTÓ /Farkas György:M/
2025-09-17 20:08   NAGYÍTÓ /47zr:City blues/
2025-09-17 19:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István azt hittem felhasználnak
2025-09-17 17:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-17 16:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Boris Anita Kisvárosi panoráma
2025-09-17 16:32   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György