Aki a bõrödbe égett

Aki a bőrödbe égett
- történhetett bármi -
azt hitted mindig, hogy majd
meg fogod találni.
Egyszer csak szembe jön,
a pillanat megdermed;
megáll, rádmosolyog
és láza lesz a percnek.
Odanyújtja akkor
ág-karcsú ujjait,
megfogod, s a belsődről
vastag kérget szakít
valami reccsenve széjjel,
mintha most születnél,
mintha nem lenne már
semmi fontosabb ennél.
És ott-hagyható lesz
a nyár, a szél, a hold;
lezárható lesz minden,
mi eddig nyitva volt.
Ezt vártad, hittél benne
évtizedeken át,
remélted, elnyered majd
késő bocsánatát.
És most az úton ballagsz
(mögötted ott a gázgyár)
s próbálod felfogni:
nincs, ki ezentúl rád vár.
Maradtál egymagadra,
mint kamaszkorod estjén,
keresztül léphet bárki
egy öregember testén.
Innen már nincs mi húzzon,
lökjön előre napszám,
állhatsz ott naponta
a Szugló utca sarkán.
Többé nem suhan arra
alakja, arca, kedve,
egy sziget fái közt él
számodra eltemetve.
A képét elvesztetted;
hiába pénz s idő,
nem hallasz róla többé,
csendje befon, s kinő
feletted is a gyom,
míg álmodsz róla lassan...
Adós maradtál néki
megváltoztathatatlan.

2006.febr.14.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -