Próféciák

nem Páris, sem Bakony:
vér és takony.
Hol a léptek, s a lépték is
csak olcsó recsegés - -
Feledés jár át.
De őrzi a cserép cserepek
szubsztanciáját - - -
  
és dúl a dal - feldúl.
Fordul a tömeg
szervezeti fantom
agy lendkereke.
(Lehet-e kegyvesztett a vezérürü?)
Röpköd az ürü
lék,
mint szoba-konyhában a legyek.
  
Falhoz, falon,
s faltól falig: a képlet.
Megállok.
Kovakő szívvel ama teleologikus télben.
Szél rágja a fákat -
s fejemet. Ha kihalok kihalok.
És bennem tér terem.
Megmozdul az enyészet terve.
S minden kihal velem - - -
  
ha eláraszt a ragyogás,
afféle prófétikus férfigagyogás.
Nem "hízik" rajtam a hús,
dobon szárad a bőröm.
A nyelvet is alig töröm -
s tűröm.
Lelkem az egekben totyog.
S félek, ha hallom, hogy
élek.
  
Romlik az érték
és értékítélet. Mértékegységet bont
- s asztalt - a báli
gyársereg.
S mint ki fejében hordja végbelét,
döfödi az Ég
a Föld ölét: össze-szét, föl-le.
Nyakig szarban
a tárgyak - - - -
Elfutok, de bevárlak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Dia-dalok