Delphoi felé

Delphoi felé az Egressy úton
álmatagon köhögött a troli
benne három vigasztalan proli
én a másom és egy daganat
s szívtuk szívtuk a fogamat

A járványon esetlen eső ropogott
könyvei haszontalan peregtek
akár a könnye felnőtt gyereknek
szelíden ahogy lüktet és hasogat
és s mi hárman fogtuk a hasamat

Békák gyalogos orgonalevelek
fulladoztunk bársony ózonízben
a lézengő nappali özönvízben
hol testünk az utolsó sziget
mikor a lét már magából kivet

És fejünkre dől a katedrális
sejtjeink rendje ha szervezetlen
a troli zötyög a zöld övezetben
s átverünk hárman mindenkit hiszen
legfőbb művemet fű alá viszem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Magánterület