Lázadó haraggal...
Lopakodnak a dérlepte évek
Csak gyűlnek zuhogó záportűzben
Hadijelek,mit mellemre tűznek
Hogy talpon maradjak,-nehezéknek
Vetetlen ágy,elhagyott harcterek
Megfutamodtam,mégis visszajárok
Ringatnak lányarcú,tűz-óceánok
Áloé pálmák,hullám tetemek
Mondják: az ember adós a sorsnak
Én a sorsot tartom adósomnak
Lázadó haraggal! Mit ígérgetett..
Nappal fagy,éjjel csupa tűz vagyok
Vad ölelések közt, ha meghalok
Be sem várom a végítéletet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.