Drótszörû végzetem


/Megint van kutyám/


Nehezen fogadtam be Őt
Minden sejtem ellenállt
Emlékképek maradtak fenn
S őrzöm agyam rostáján
Egy szőrpamacs liheg bennem
Pisze órrú fenevad
Dőre fénye a szemének
Ma is magával ragad
Ő volt nekünk az eszménykép
Ha szidtuk, ha becéztük
Vele hunytak ki napjaink
Vele együtt ébredtünk

S most itt van Ő! Az idegegen!
Az utcára vetet eb!
Nyúzott teste madzagon lóg
Tappancsai véresek
Csak vakkant,fut,körbecsahol
Látom,nem ért semmit sem
Rohan végig a kis szobán
Felméri minden"kincsem"
A fotelt,szekrényt,s heverőt
A sarokba is beszagol
Rám ugrik fénylő szemekkel
Tiz körömmel átkarol
Szorít,liheg,el nem enged
Lóg rajtam,mint a gyerek
Félrefordított fejjel les
Vajon vele mit tegyek?

S már érzem "bűnös"végzetem
Végem! Ellenállhatok?

Így lett társam,kit nem vártam
Egy drótszőrű árva dog








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.