SZAKADÉK

Meredek hegyek közt lomha szürke köd
Imbolyogva egy mély szakadék fölött.
Valaha hetykén a szirtekre hágtam,
Hogy onnan nézzek körül a világban.
Mentem volna a felhőkig, ha lehet
És észre sem vettem a mélységeket.
Lent hagytam gyereket, diákot, férfit
És öregen már csak én vagyok még itt.
Alig látom őket, elnyelte a mélység
Hívnak engem, szavuk szívemig ér még.
A mély szakadék fenekére nézek,
Riaszt, mégis vonzása van a mélynek.
Fáradtan, öregen a szélén ülök,
Majd valaki meglök és leszédülök.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.