Kristály

Bűnösen, és öntudatlan éltem
Magamat-magammal felcseréltem

Hittem,a felvett arc mögé bújva
Halál nélkül születhetek újra

S ki voltam rég,foglya e szerepé
Cifra göncöm már tépni szeretném

Hogy ne mondják rám,ez hamisítvány
Olyan legyek újra,mint a kristály

Tiszta ércbe csiszolt lélekharang
Ki akkor szól,ha vész-dallama van

S kínban fogan meg benne a beszéd
Börtöne rácsát az feszíti szét

Ki égre tör,a havas hegyfokra
Nem jut fel,ha önmagának foglya

De,ha bennem hűs kristálycseppekben
Szomjatoltó vágyak ébrednek fel

S az élet a reményt visszaadja
Önmagam leszek örömre,bajra

Akkor biztos,mindenki rámhallgat
Mikor szóra sem nyitom az ajkam



         2002 01 11








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.