Forrás
Csak leülsz, és írod a versedet költő,
S lassan eljár feletted az idő,
Új és újabb gondolatok árja,
Kezed az írás börtönébe zárja,
És nem menekül, holtodig!
Minden versed forrása egy kis gondolat,
Mely mutatja a feléd vezető utat,
E kicsiny gondolatból nő a versed:
Patak, majd folyó lesz, mi eléri tengered:
Olvasóid szívét, lelkét, elméjét.
Hány gondolatod maradt holtág,
S ez fáj nagyon, mélyen szívedbe vág,
Kiapadt folyó, mely nem éri el tengerét,
Félbehagyott üzenet, mely nem éri el emberét,
De folytatod tovább.
"Még egy utolsó üzenet",
S újra papírért nyújtod kezedet.
Mikor lesz vége, mikor lesz elég,
Nem tudod, felel majd a vég,
Van papírod elég, írod ...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
