Málik Roland : Nagybetûs illúziók

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 12 órája
Farkas György 12 órája
Cservinka Dávid 14 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 13 perce
Minimal Planet 2 órája
Ötvös Németh Edit naplója 4 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 5 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 9 órája
Gyurcsi 9 órája
Jószándékú párbeszélgetés 11 órája
A vádlottak padján 12 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Málik Roland
Nagybetûs illúziók



(fordította: -)



Nagybetûs illúziók




Ha azt hiszed,
Hogy akit szeretsz, neked él,
És hátországa nincsen,
Olyan magasból buksz le majd,
Mint a leggyönyörűbbek.

A nőknek van valamije,
Amivel elkerülhetik
Az alkoholt – a gyerek.
Nekünk mi az istenfaszánk van?

Régi képeslapokon,
Amiken szerelmespár
Látható, a férfi átszellemült,
Idióta szemekkel néz
A nőre, a nő csak bámul
Valahova.
Tekintetében ott a B-terv,
Hogy kéznél legyen majd,
Ha megbomlana a rend.

Álmodsz, ugye?
Nyugtalanok az álmok
Mostanában: a Nácival,
A Longobárddal, meg
Az Apostollal ülsz egy
Századeleji söntésben,
Éppen megszeged fogadalmad,
Nagyokat kortyolsz, iszol
Nekikeseredve.

Legalább Háború lenne.
A Csókkal az állomáson
Az Illúzióktól is elbúcsúznál,
Mert, mondjuk lövést kapsz
Hátba, vagy mit tudom én,
Vállba, ott vagy tovább visz
A társad, vagy nem. Ott
Felgyúl feletted az Égi Lámpa,
És a jóisten szép sorjában...

Változnak a napszakok,
Változnak a viszonyok.
Előbb falusi házat pofoztok ki,
muskátlis tornácról, murcos
gyerekekről álmodoztok,
ha kell, egy tálból esztek,
aztán egymás torkának estek,
ujjal mutogattok,
néha nem is érted,
néha nem is sérted.

Egy lendülettel
Nyakadba veszed a várost.
Ellátogatsz pár kerthelyiségbe,
Ülsz a Nap alatt, Felhők alatt,
Lomb alatt, villódzó Levelek alatt,
Ahogy mindig szeretted –
Egyszerre megered a nyelved.

Olyat is elmondasz,
Amit máskor soha.
Hogy mit gondoltál a múltkor
Este, mikor régi szenvedélyednek
Hódolva cigarettát vásároltál,
Hogy egyszer félóráig néztél
Egy csámcsogó kutyát és az
Udvar teli volt pillangóval –
Egy kalapos bácsit követtél,
aki mintha...
Emlékezel különös életedre,
Magad is ámulsz.

Mert ha a Bor alászáll,
Feljön a beszéd.
Mert a beszéd a borhoz van már
Kötve, de a bor nincs tehozzád,
Így egy helyen átszakad a gát,
Hogy Bosszút veszel mindenkin
És mindenen.

Apádon is,
Aki hamar anyád közé került
- Nemződ a Kéjben –
mint később kiderült,
Anyádon,
ki e kényes Világra szült,
Nagyanyádon,
Aki korán megőszült,
A Nődön,
ki előtted más karjába dűlt,
Egy vénasszonyon,
aki a buszon a helyedre ült,

És tavak mozdulnak,
Sztrájkolnak gyárak,
Iszik millió élő állat,
Sakál,
Gúnár,
A Kegyetlenség és a Jóság,
Jönnek a négy utolsó dolgok:
Halál, Ítélet, Pokol, Mennyország,
Köd-kezedben töltve fegyver:
Fusson ki merre lát...!

Sokszor napokig hallgatsz.
Megadod, ami a házé,
Megadod, ami az udvaré,
bámulod a kávéfőzőt, fortyog,
Fortyog a Fekete Szellem,
amivel az évek során
- szívdobogva –
barátságot kötöttél, és
Tényleg, mintha ő sisteregné:

Mért,
Hogy minden út közben
és végén egy kocsma áll?
Lehet farkasordító tél,
Fehéringes forróság,
Járhatsz városi forgatagban,
Vagy búcsúban,
Remegő sínek mentén,
Előbb-utóbb utadba kerül
Egy ház, bódé, délibábos
Sátor, egy asztal kifeszített
Ponyvával, ahol italt mérnek.

Micsoda évek.
Micsoda János-poharas
Nyarak zúgtak alapjáraton,
Fel-felcsörömpölve, s csak
Az jut eszedbe, buszozol
A nagyváros felé
Egy valószínű múltból
Egy lehetetlen jelenbe,
S hogy két hátország közt
Ott a határváros,
És az marad,
És az marad örökre,
Hej, az marad örökre
Titok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Holnap, 2005.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés