Thalatta
Megpihenve elnyúltunk
barna szemünk kékké
festette torkaink
füstjeit majd meztelen
háttal ültem a falnak
fehér fény mázolt
virágok között
az ablak nyitva álldogált
mikor beözönlött a
reggeli gyors menetelt
zaja és felébredt
a város kidüllesztette
mellkasát arcunkba
markoltak szeles
szárnyaikkal éhes galambok
becsapódtunk
betakartuk egymást
meleg homokkal.
Gesztenye szemeink
lassan kiszáradtak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Csütörtök Délután, 2005 márc.
