Kit siratok?

Elmentél, már több mint hat éve annak.
Az idő nem takart el, még siratlak.
Az idő nem takart el, de vannak percek,
Amikor kétségbeesve még kereslek.
Bejárom a kertet és a szobákat,
Csökkenő reménnyel, hogy megtalállak.
Minden hiába. Azt hiszem csak álom
Voltál egyszer egy boldog éjszakámon.
De kellett, hogy legyél, mert aki nincsen,
Nem tarthat engem örökké bilincsen.
Van egy urna és fekete por benne,
Azt mondják te vagy, de mégsem lehetsz te.
Csak por. Te élő voltál és eleven,
Aki egy életet leélt énvelem.
Nem fogadhatom el a valóságot,
Lázadva, kétségbeesve járok.
És mégis csak, ha te vagy ott a porban?
És nem tudsz semmit magadról, se rólam
És egyedül vagyok már a világon,
Te hiányzol, neked már nem hiányzom,
Ha azé a fájdalom, aki marad,
Miért siratlak? Siratom magamat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.