SÉTA

Évek sora óta rovom az utat,
A jelen komor, a múlt szebbet mutat.
Amikor fásult, unalmas az este
Sétálni megyek visszafelé, messze.
Egy régen látott füves mezőn járok,
Mit elborítottak tarka virágok,
Ahol kézen fogva vele sétáltam
A virágok mámoros illatában.
De jaj, a mező már sokkal kopárabb,
Alig találom helyét a virágnak.
Nincs rajta csak itt-ott egy elbújt virág,
Lehajolok, hogy érezzem illatát.
Majdnem olyan édes, mint egykoron,
Letérdelek mellé és megcsókolom.
Felállok, körülnézek búsan-vígan,
Régi virágos mezőnk, veled mi van?
Kopott a füved, én is öreg vagyok,
Letérdeltem, most a térdem is sajog.
Vágytam vissza a régi szép mezőnkre,
Itt vagyok a jelenben, összetörve.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.