Szimpla
Ismét itt és imét sehogy.
Sehogyse száll semmilyen füst
és bár még üresen áll a tál,
estére megtelik.
Dekkek és decik
hullanak, csepegnek,
tetvek és gecik
ostobán fecsegnek.
Hangok buta nők buta szájából
és tanok bölcsnek hitt
cserepes ajkakról,
néhány üres snitt.
Az itt és a most nem jobb,
mint a máskor és bárhol.
Telefon szól, zene halkan
és mennek ki-be a bárból.
Átkarol, átver és elűz
innen valami azonosíthatatlan
mérgező, tunya bűz
Érzem létem határtalan
és az Úr mondá: - Ez így jó!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
