Az utolsó vacak

Szétosztottam a nagyvilágba lelkem,
Nem érdekelt, hogy semmi sem marad nekem.
És az utolsó poros darabkához érve,
Feléd nyújtottam félve és remélve.

Szépen becsomagoltam, masni is volt rajta,
Legszebb versem volt a kártyájára írva,
Szívemmel együtt lüktettek a szavak,
Míg ficergett a dobozban a kis vacak.

Visszadobtad megszaggatva maradék részem,
Ordítottál velem: Ezt a szart nem kérem!
Hangodtól szegény kis darab megsüketült,
Bolond lett, és nemrég intézetbe került.

Monoton kántálja a nosztalgikus verset,
Amit egykoron a gazdája szerzett:

„Te vagy a múltam, Te vagy a jelenem,
És a jövőm is csak veled élhetem!
Akármit teszel és akármit teszek,
Tudd, hogy én örökké szeretlek!”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.