Ki viszi fel...

Ki, mégis ki viszi fel a hamut a hegyre,
önnön hamvát, gyalázatát,
hogy szélnek eressze?
Ki gyalogol a sötét hegyen,
a néma, tűlevelű,
magányos embereken?
Ki képes elhozni a lángot,
hogy forró fénybe borítsa
az elhamvadt világot?
Ki hallgatja meg a berekedtet,
a dadogó elveszettet?
Ki az, akinek sötét árnya
felkúszik lassan a hallgatásra,
hogy vékony pálcaként eltörje?
Ki vet magvakat  a savanyú földbe,
ki vet és vajon ki arat
holt kőből élő madarat?
Ki az, akinek tenyerébe bújva
megszülethetnék újra,
ki az? Kinek nevezi magát?
Ki hozza el az ébredés hajnalát
Ebből a forgolódó, kába álomból?
Ki az, aki titkon vándorol
bezárt ablakok folyosóin,
és elviszi elégetett tegnapomat?
Kérlek, csak neki add oda hamvaimat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.