Hagyd nálam végleg a dalt
Most lefekszem Uram
a durván ácsolt fa-priccsre
csak így ruhástól
háttal földnek , hanyatt
összekulcsolt kezekkel ,
akár majd koporsómba
s jönnek álmomban fehér vonatok
átragyogsz a sötétségen
állok talpig fényben , örömben.
Most lefekszem Uram -
magányom őrzi a csönd
szárnyaim lekapcsolom
s magam mellé teszem a kőre,
nehogy elröpüljek
denevér társaim után -
hagyd nálam zálogban a dalt ,
mert tartozol már régen;
elértem korod ,
de még nem kaptam meg az új ruhát,
miben eléd állhatnék...
Hagyd nálam végleg a dalt
s feloldozlak szavad alól
rongyaimban, de számon énekkel
gyönyörűbb az út Uram.
Vácrátót , 1982. május 18.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó