Napközben

Napközben nem jut eszembe: végül
porból vett testem csenben megkékül,
nádszállal mértéket vesznek róla –
hiába hívlak segítségül.

Napközben nem jut eszembe: édes
ízednek semmi köze az éghez,
hozzáhűlsz lassan, eltűnsz alóla –
ez egyre inkább esedékes.

Napközben folyton az időt mérem,
túljutunk néhány apróbb veszélyen,
féltem a bőröm, reszketek érted –
a lehetetlent megígérem.

Napközben folyton valóra váltom
álmaim, kifejtem elvárásom,
gondolok nagyot, lépek merészet –
vakvágányon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.