Egyszer...
Kőszívűek vagyunk, páncélos, erős vitézek,
Kik teszik a dolguk, és sohasem félnek.
Tudják: mit kell tenni, tudják: hogy kell tenni,
Egy a céljuk: nem szabad veszteni!
De egyszer mind megzavarodik,
A megszokott cél mellé egy új lopódzik.
Egyre többször jut eszükbe, pedig nem akarják,
És a szívük beindul, sőt, érzések marják
Gyönyör és bánat nehezíti éltük,
Ez a legnagyobb csata, talán első vesztük.
Mi tette ezt velük? Hisz úgy tűnt, tökéletesek!
Azok! De Ők is lehetnek szerelmesek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
