Vadon
Szagodba most új szagok vegyülnek,
fájdalomszag, ázatag mocsárszag,
és méhedből előtört
gyermekünk idegen szaga
Nem akartam utódot itt, a földön,
arca viaszában megkötni arcom,
csak cserregő szarkák közt nézni, hogy
rozsdát kapnak az érzékeny platánok.
Tegnap mókus szökött
öledre és ott elpihent,
most, mint meglőtt vad, véres
kis szőrcsomó
Egy apró állatkából
hogy folyhat ki ennyi vér?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: SötétvilágosKiadó: FISZ Könyvek
