ömlő vérem bíbor érem
nem remélem hogy érdem
de nem vetem földnek térdem
mert súlyos láncom zúzza táncom
bár a csontom szilánkokra bontom
de a dalom hatalom
ha súly is feszül homlokomra
nem bújok el homokodba világ
szívem nem szende kis virág
csillagokra nem emelem
megadóan könnyes szemem
kínomnak ha nincsen írja
üvöltök míg torkom bírja
éjjel-nappal véges-végig
