A nemzet, mint az égen szétszórt csillagok
Az eget szemlélve gyakran megütközöm
Úgy tűnik, hogy nem csillag, hanem pénz ragyog
És egymástól elválaszt éjsötét közöny
A sötét MINDENSÉGET úgy hívjuk, VILÁG
De nyelvünkben kódolva őrzünk még reményt
VILÁG-talan nemzet ha egyszer nekilát
Többé már nem kell erről írnom költeményt
