MEGINT ESIK

Borús az ég, az eső megint esik
És reám teríti sötét színeit.
Gyere, te józsefvárosi kisgyerek,
Elevenítsünk fel új emlékeket.
Emlékszel? Szomszédunk Teitelbaum néni,
Szombatonként mindig meg szokott kérni,
Gyújtsuk meg helyette gyufával a gázt
És adott érte legtöbbször egy tojást,
Mert vallásos volt, tojáskereskedő.
És újabb emlékek tódulnak elő.
Lukács Gizi, az első emeleten,
Öltözködik, én az ablakból lesem,
Bár tudom, nem illik, nem is szabad,
Meg is fed érte a gyónáskor a pap.
Te mindezt nálam jobban tudod, lehet,
Te régi józsefvárosi kisgyerek,
Mert neked mindez akkor volt az élet,
Nekem csak emlék, amit elmesélek.

2005.04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.