Szépségpróba /egy manöken emlékei ../

Szépségpróba


Állom a sarat.
Arcomon, mint fehér vakolat,
a festék. A rúzs, különféle kenceficék
mosolyognak az íróasztalomról vissza.

Ma már csak akkor vagyok tiszta, ha
mindenbôl egy kicsit magamra kentem.
Szép vagyok így, más állapotot rég már
elfeledtem.

Manöken vagyok, minden férfi szempár
fel-felragyog utánam. Kivánnak nagyon,
de nem vagyok boldog.
Nem én kellek nekik, csak a sok festék,
a sok ruha-költemény, melyet magamon viselek.

Mondd mitévô legyek. Ó ti egyszerű nôk,
utállak bennetek, hogy olyan szépek, üdék,
természetesek vagytok. Rajtatok a kopott, piszkos
farmer is teljesen más fényben ragyog.

Lennék olyan, mint ti vagytok!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.