Egy terület margójára

Arcodba sújt az ötórai szél
ha megállsz a síneken túl
betakarnak a gyárak. Most
képzelhetlek városok belébe itt
idegenként mozogsz hajadban
megtapad az októberi táj.
A földút a hófoltos könnyű
gyep távolságot ad.

Megjelöl ez a szürkület de a házak
tömött teste távol mint egy
formátlan gyurmaszín emlék felejthető
lesz. Meglátsz a meszelt fal előtt
az aszfalton csikkek áznak
gyámfák s cölöpök után a város
váznak hitt pallóit rengeti a lég.
Körbedorombol ilyenkor a megidézett;
párálló mértanával egy franciakert.
Mielőtt jelzőt kapna végleg
a fagy egy hangár tövében pólód alatt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ., .
Kötetben: . (., .)
Kiadó: .