ez csak

majd szombat lesz  es vasarnap, mindig mindig  felkel es lenyugszik a nap
hianyzo ekezetek, hideg hideg
egyforma hosszu sorok
vagy hosszabbak es egeszen rovidek, mint a teli es a nyari es a tavaszi es mindenkori nappalok
vagy ejszakak
vagy csak a hianyzo ekezetek
hianyzo kezed
a legkondi fujja hatadra a hideget
fujja de te megis maradsz, mert mindig felkel es lenyugszik a nap es valakinek
el kell viselnie ezt a hideget
itt, most, ezt
vannak hosszabb sorok, aztan vannak egeszen hosszuak, vegtelen hosszunak igerkezo sorok, amiknek latszolag soha nem szakad vege es a vilag vegeig nyulhatnak, mielott eltorik oket valakinek az ujjai
hideg ujjak
a humoristaknak kicsi es rovid
oralanca van
nem veszik elo az eloadas alatt
nem lehet megnezni az idot
olyan az eloadas mint egy eltalalt verssor
egy eltalalt verssornak nem mindegy a hossza
nem mindegy az elotte levo sor hossza sem
meg az utana kovetkezo hossza sem
sem sem sem
mindig felkel es lenyugszik, aztan mi lesz
jonnek a hianyzo ekezetek
:;'...,.","...;::,,,,,',.",,.''-:...
csak a kezed változtathatná meg a világot (egy napra)
öt ujjad nyomát érzem a hátamon napról napra
egy napra megváltoztatható a világ
nem egy egész napra, de nagyjábol, egyik délelöttől a másik reggelig
ha volna
végül is, ami lehetne, már van is
a maga módján az is ott van ami nincs, mégis lehetne
itt is
minden hiányzó ékezetnek kijelölt helye van
viszont ki tudjá
áz itt FÖLÖS ékezétek
honnét hiányoznak
helytelenségbe esve noha vannak
tehat hideg es kezek
nyomok, hiány és akarat és
egyfajta bizonyosság
grafit, ceruzabél, fa, papir, rajzszögek, ablak
bejön a levegő, bejön a hideg
bejött a fény az ablakon
és akkor már mindegy, milyen hideg, mert fény
rövid láncon tartja az időt a humor (is-ta)
talán a humor az idő elvesztése
vagy akkor keletkezik
vagy az idő foglyul ejtésekor
akkor, amikor rákapcsolodik a rövid póráz
nyakunkra
vagy amikor bemegy a fény az ablakon
és amikor kimegy
a tekintet a szobából, ki az ablakon
a mezőre, az útra, a szomszéd kapáló hátára (ha történetesen kertes, kapálós környéken lakom),
ki a libákra, a liba csőrére, a liba tollára
meg a fűre, földre, a por közé megy be a tekintet, rövid láncon húzza maga után a fény
a tekintetet
aztán a föld alatt
titkos fejezetet irnak az elmúlóban lévő másodpercek, másodpercmutatók percegése, finom por szitál
titkos fejezetet irnak a fű gyökerei a fold alatt, amig a tekintet a fény rövid pórázán az ablakon kimegy és fára,
földre, az útra esik, az úton elmegy egy autó, füstöl a kipuffogója, a füst felszáll az égre
az égen repülő száll, fehér csikot húz maga után,
leszáll
az est
a csillagokra
vannak valódi szavak egy versben (melyikben mindegy, valahol, valamelyikben), amik jelentéssel
birnak, amik kifejeznek valamit, érzést, egy érzést talán
és vannak jelentés nélküli, diszitő szavak, amik csillogasnak vannak csak betéve mintha mazsolát
szórnának a tésztába, például a kalács tésztájába
csillagok szállnak le az égre, melyik este, hát ma este, mint mazsola, marék mazsola a tesztába.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.