NEHÉZ ÉJSZAKA

Lefeküdtem, de elkerül az álom.
Nem tudom miért, de hiába várom.
Csak forgolódom az éji sötétben,
Egy jó ideje, nyitott szemmel ébren.
Megpróbálom és faggatom a múltat,
De most vak tükör és semmit sem mutat
Amelyen esetleg elmerenghetek.
A függöny résén kémlelem az eget.
Tűnődök sok minden ostobaságon,
Mi volt és mi lesz, életen, halálon.
Ha azok között leszek, akik voltak,
Ott lent nyugodtan alszanak a holtak?
Finomkodva az emberek így mondják.
Kegyes hazugság csak, mint annyi sok más.
Nem alusznak és nincsenek a holtak.
És az ágyon tovább forgolódom csak.
Valamikor, egy idő után végre
Elalszom és nem is vettem észre.

2005.04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.