Apám filmkockái (1918-2000)

Öt éve, hogy elment, nem a saját lábán.
Asztalomon fénykép, agyamban egy zárvány.

Hányatott volt élte, átívelt korokon,
Nem őrzik filmkockák, de él néhány rokon.

Őszirózsa-csillag katona sapkákon.
Ez várta őt Pesten, ezen a világon.

Belvárosi téren szétrúgott rongylabdák,
Éhség csillapító kolbászvég darabkák.

Szépen író fiú, egy fodrásztanuló,
Kifutó, könyvelő, seregbe vonuló.

Szerelmes volt, marha, bizakvón- leszerelt.
SAS behívó útján a front felé terelt.

Eldobta a puskát, hitt a hangszóróknak.
Robotolt, megszökött, nem vitték fogolynak.

Újjáépült ország, szerelem, házasság.
Művezető, remény és szocdem párttagság.

Rákosi a trónon, hiú, kopasz király.
Apámat kirúgták - egy bánatos sirály.

Ötvenhat megrázta, csőcselék, lincselés.
Pincében kivárta, nem volt bilincselés.

Nagyapám és anyám gyakran letorkolta,
Ne szóljon bele a családi dolgokba.

Irodista, portás, raktáros, majd munkás.
Papírokat cipelt, a nyugdíj megnyugvás.

Gyerekek születtek, felnőttek, jók, rosszak.
Szeretetet kaptak, s cserébe mit hoztak?

Daganatos hangszál, műtét és szenvedés.
Gyógyulás, rekedt hang,  elmaradt szemfedés.

Jó levegőt kívánt, így negyven év után
Elvált, nősült, elvált, majd visszajött sután.

Orrvérzés, semmiség, később meg agyvérzés.
Orvosok, nővérek, a halál jó érzés┼






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.