Nyomorék dal

Nyomorék dalban lüktet a vér,
Mint tébolyult agyban maradék remény.
Elveszett álom körötte minden,
Nyomorék bálon táncol az Isten.

Ropog a padlón a hófehér csont,
Szemében vádlón virágot bont
Kárhozott sorsunk, mit rontottunk rég,
Pénzéhes voltunk lelkünkben ég.

Csak táncol a csonton, bőszen az Isten,
A valón hogy rontson, esélye sincsen
Kezünknek, a szívnek, nyomor léleknek,
Elfeledett hitnek, komor éveknek.

Ropja csak ropogva táncát az Isten,
Eltörli morogva mennyei szinten
Művét, ami romlott, féreg rágta lett,
Kapzsiságban bomlott ember- népemet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.