Kramer Tamás : Nyikorgó

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38803 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 1 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
Vadas Tibor 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Tóth János Janus 6 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Valyon László 9 napja
Gyors & Gyilkos 12 napja
Francesco de Orellana 13 napja
Pálóczi Antal 15 napja
Cservinka Dávid 16 napja
Szilasi Katalin 18 napja
Szakállas Zsolt 19 napja
Vasi Ferenc Zoltán 21 napja
Bátai Tibor 23 napja
Farkas György 26 napja
Zsolt Szakállas 34 napja
Serfőző Attila 37 napja
Gyurcsi - Zalán György 43 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 8 órája
A vádlottak padján 14 órája
ELKÉPZELHETŐ 16 órája
Zúzmara 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
fiaiéi 2 napja
Gyurcsi 4 napja
nélküled 5 napja
Baltazar 7 napja
mix 10 napja
Paricska. Életmű 13 napja
négysorosok 14 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 14 napja
Janus naplója 15 napja
Játék backstage 15 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kramer Tamás
Nyikorgó

Nekünk valamiért bőven kijut a megfigyelnivaló.
Talán mert éppen ezt akartuk és skandáltuk eleget?
Ugyanolyan tömegbe verődve, mint akik a környező utcákból jöttek?
A parkban azóta épült egy mesterséges domb,
csak úgy egymagában áll, középen.
A domb lábánál hinták, és mind e hintákat
anyukák és apukák tartják mozgásban.
Éjjelente csak a lendület hajtja őket,
nyikorgásban alszunk.

Körhinta ide nem jutott,
ahhoz úgyis csak a vurstli ér fel
gondolatban,
ahol azonban fizetünk, hogy cserébe ott szálljunk ki,
ahol beszálltunk.
Kétszázért tiszteleg a körhintás.
A játszótéri hinta nem ilyen,
ez előre-hátra leng,
fel-le billen.

Mindig féltem a libikókán,
a bátyám szúrós szemével a hinta padjára szegezett,
aztán elindultam fel, repített a házak szürke falainak vetületében,
de megmarkoltam a nyelét erősen, és el nem engedtem azt,
így maradtam ülve.

Rövid a csend az aggasztó űrben.
Nincs a földnek holdja, mire kiléphetnék
Az idő mindegy,
az éjszaka egy,
mehetek tehát vissza.

A tűzfalakon kongott a sikoly, úgy száguldottam le,
alattam a kavicsos föld ülep-alakú.
Becsapódok.
Reng a föld, rázkódik az elme.
Testem a hintán félrecsúszva,
ropog a kavics talpam alatt,
vergődve igazítom vissza.

Testemet vissza, a tengely közepére.

Várom a végét, de tudom, hogy nem jön el.
Vagy legalábbis nem ingyen.

Nézek bátyámra,
vörös pókháló szövi át szemgolyóját,
elméje zavart és fasiszta.
Megölne, érdekli a kisérlet.
Nem tudja, mit érez. Nem érti.

Nyikorog a hinta. Ha rúdja törik, mindennek vége.

Most könny marja szemét,
letekint rám, én akar lenni. Cserélj, ha tudsz, mondom én neki,
feláll a hintán, lábujja körmén
egyensúlyoz.
Halált megvető a bátorsága, de ezt sem tudja.
Nem érti. Elindul lefelé, nedves talpa csúszik,
karja kitárva a világra.

Súlya súlyommá lesz,
teste testemmé,
sorsa sorsommá.
Fizetni akar a hintáért, mondom neki,
itt nem kell.

Mit lehet még játszani ? kérdte.

Hajtogassunk gondolatban papírrepülőt,
röptessük anyánk örömére !

És gondolat-papírrepülőink
berepülték a játszóteret.
Hajtogattunk biciklit, tandemet,
tekeregtünk körbe-körbe,
mig a nap le nem ment.

Húgom színes krétával rajzolt nekem.
Négyéves volt, aranyhajú, maszatos,
hangja mint a játéktrombita.
Rajzaitól titokban szabadultam meg.
Hólében áztatott szemétté,
mocsok-foszlánnyá váltak kezeim közt.

A lábfejembe lettem szerelmes,
a vécébe zárkózva meztelenre vetkőztettem,
és az ágyékom körül éreztem szerelmemet.
A lábfejem hérosz vagy szerelem-istennő.

Meghalt a villanyszerelő. Berúgott, a létrán érte a halál.
Nem jött füst a füléből, nem állt a haja égnek.
Bal kezében fázisceruza,
a jobban stampedli méreg.

A feleségemmel új lakásba költöztünk.
Szemközt egy játszótér, a homokozó helyén hinta.
Éjjel talán nem de napközben nyitva

Éjjel nyikorognak, én hánykódom az ágyban.
Feleségem, szerelmem, megnyugtat : ez ilyen, mondja,
nyikorgó.

Aludni járok a domb tetejére.
Körülöttem hinták, anyukák, apukák, gyerekek.
Hangjuk a távolból hallatszik,
Míg én a domb tetején

Nyugtalan heverek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-20 18:38   Napló: az univerzum szélén
2024-07-20 11:57   Napló: A vádlottak padján
2024-07-20 09:45   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2024-07-20 01:59   Napló: Zúzmara
2024-07-19 22:07   Napló: Bátai Tibor
2024-07-19 10:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Serfőző Attila Pandemonium /a pokol elszabadult/
2024-07-19 10:05   Napló: A vádlottak padján
2024-07-19 09:31   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-07-18 21:32   Napló: Bátai Tibor
2024-07-18 21:05   Új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc