Kramer Tamás : Nyikorgó


 
2843 szerző 39287 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
Szilasi Katalin: A titok
Bátai Tibor: Hova lett?
Tamási József: másik Magyarország dűlő
Szőke Imre: Achilles orr
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 17 perce
Mórotz Krisztina 3 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Gyors & Gyilkos 7 órája
Gyurcsi - Zalán György 13 órája
Szőke Imre 23 órája
Tamási József 1 napja
Nagyító 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Mátay Melinda Mária 1 napja
Egry Artúr 3 napja
Tímea Lantos 4 napja
Serfőző Attila 4 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Bara Anna 4 napja
Albert Zsolt 5 napja
Duma György 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Nyakas 1 órája
Minimal Planet 2 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 6 órája
Gyurcsi 15 órája
Bátai Tibor 15 órája
A vádlottak padján 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
útinapló 1 napja
Készül az album 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 napja
Janus naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kramer Tamás
Nyikorgó

Nekünk valamiért bőven kijut a megfigyelnivaló.
Talán mert éppen ezt akartuk és skandáltuk eleget?
Ugyanolyan tömegbe verődve, mint akik a környező utcákból jöttek?
A parkban azóta épült egy mesterséges domb,
csak úgy egymagában áll, középen.
A domb lábánál hinták, és mind e hintákat
anyukák és apukák tartják mozgásban.
Éjjelente csak a lendület hajtja őket,
nyikorgásban alszunk.

Körhinta ide nem jutott,
ahhoz úgyis csak a vurstli ér fel
gondolatban,
ahol azonban fizetünk, hogy cserébe ott szálljunk ki,
ahol beszálltunk.
Kétszázért tiszteleg a körhintás.
A játszótéri hinta nem ilyen,
ez előre-hátra leng,
fel-le billen.

Mindig féltem a libikókán,
a bátyám szúrós szemével a hinta padjára szegezett,
aztán elindultam fel, repített a házak szürke falainak vetületében,
de megmarkoltam a nyelét erősen, és el nem engedtem azt,
így maradtam ülve.

Rövid a csend az aggasztó űrben.
Nincs a földnek holdja, mire kiléphetnék
Az idő mindegy,
az éjszaka egy,
mehetek tehát vissza.

A tűzfalakon kongott a sikoly, úgy száguldottam le,
alattam a kavicsos föld ülep-alakú.
Becsapódok.
Reng a föld, rázkódik az elme.
Testem a hintán félrecsúszva,
ropog a kavics talpam alatt,
vergődve igazítom vissza.

Testemet vissza, a tengely közepére.

Várom a végét, de tudom, hogy nem jön el.
Vagy legalábbis nem ingyen.

Nézek bátyámra,
vörös pókháló szövi át szemgolyóját,
elméje zavart és fasiszta.
Megölne, érdekli a kisérlet.
Nem tudja, mit érez. Nem érti.

Nyikorog a hinta. Ha rúdja törik, mindennek vége.

Most könny marja szemét,
letekint rám, én akar lenni. Cserélj, ha tudsz, mondom én neki,
feláll a hintán, lábujja körmén
egyensúlyoz.
Halált megvető a bátorsága, de ezt sem tudja.
Nem érti. Elindul lefelé, nedves talpa csúszik,
karja kitárva a világra.

Súlya súlyommá lesz,
teste testemmé,
sorsa sorsommá.
Fizetni akar a hintáért, mondom neki,
itt nem kell.

Mit lehet még játszani ? kérdte.

Hajtogassunk gondolatban papírrepülőt,
röptessük anyánk örömére !

És gondolat-papírrepülőink
berepülték a játszóteret.
Hajtogattunk biciklit, tandemet,
tekeregtünk körbe-körbe,
mig a nap le nem ment.

Húgom színes krétával rajzolt nekem.
Négyéves volt, aranyhajú, maszatos,
hangja mint a játéktrombita.
Rajzaitól titokban szabadultam meg.
Hólében áztatott szemétté,
mocsok-foszlánnyá váltak kezeim közt.

A lábfejembe lettem szerelmes,
a vécébe zárkózva meztelenre vetkőztettem,
és az ágyékom körül éreztem szerelmemet.
A lábfejem hérosz vagy szerelem-istennő.

Meghalt a villanyszerelő. Berúgott, a létrán érte a halál.
Nem jött füst a füléből, nem állt a haja égnek.
Bal kezében fázisceruza,
a jobban stampedli méreg.

A feleségemmel új lakásba költöztünk.
Szemközt egy játszótér, a homokozó helyén hinta.
Éjjel talán nem de napközben nyitva

Éjjel nyikorognak, én hánykódom az ágyban.
Feleségem, szerelmem, megnyugtat : ez ilyen, mondja,
nyikorgó.

Aludni járok a domb tetejére.
Körülöttem hinták, anyukák, apukák, gyerekek.
Hangjuk a távolból hallatszik,
Míg én a domb tetején

Nyugtalan heverek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-04 14:44   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-04 14:00   Napló: Nyakas
2025-09-04 13:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-04 12:52   Napló: Minimal Planet
2025-09-04 12:08   Napló: Minimal Planet
2025-09-04 11:42   Napló: Minimal Planet
2025-09-04 11:37   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-04 09:44   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-04 09:39   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-04 09:37   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina