EMLÉKEK

A valóság, az már alig érdekel,
Az emlékek – azok kísérnek el.
Az esti csendben, ha egyedül vagyok
Kedvem szerint belőlük válogatok.
Megszólítok egyet, örömmel várlak,
Te elkotródhatsz, jobb ha nem is látlak,
Vagy gyere te, még kedvesebb vagy mint az,
Tőled azt várom, hogy álomba ringass.
Együtt vagyunk és ti csak velem éltek,
Másnak ugyan minek is kellenétek.
Hozzám tartoztok, mert közös a sorsunk,
Kit érdekelne az, hogy egyszer voltunk?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.