Pirosruhás nő
a szürke tömegben.
Karja a törzse mellett
húrfeszes.
Ha csak rápillantunk,
azt mondanánk: az égboltra tekint,
akár egy hagymásnövény
mielőtt visszabukik
a fekete térbe.
Később
úgy emlékszünk:
az égbolt az embertömeg.
A pirosruhás nőnek
nem kellett megformálnia a szerepét.
Száz vagy ezer éve ugyanaz.
