netovább.



ne tovább!
napszemüvegem a silány dombokon
árkádok formalinja;
csak a kontúrjait látni a cikázó szemöldöknek,
csak egy perc erejéig kell pelenkázni az illóolajat;
aki megfogja a gerenda végét,
az nem pepecsel, azt a csörtető ragerdő kizsigereli. a hipotézis
darálója péppé őrli a halvérű obeliszket, valamint a kalóriatáblázatot.
alázat csendélete;
félünk a mutáló szanitécrigóktól, kik összehangolt támadást intéznek ellenünk
felmosó rúdjaikkal.
félünk attól, hogy a röpködő faforgácsok egy konyhakést terelgetnek.
netovább!
fricskázás nélkül nincs álomhajó, te ólomkontyú liszt;
a banánfürtös iszappakolás modern építésű puffanása
kihat az ártatlan kakastaréjok lincselésére.
az üvegszilánkok szabdalják
bár keresztül-kasul az amúgy is vérző teret, a tajtékhalász
attól még megöregszik. egyéni elbírálás alá tartozik az analfabéták násznagya…
netovább!
ótvaros sikoly, nincsen is reverendád; eztán hogy hagyatkozol a kotrás piruettjeire? -
a felhígított széken egy bestia árnyalakja ül.
döfni nem döf, fúrni nem fúr; az ember szénalapú forma.
pápuák sokfazonú importja a loknik halotti
énekének vetkőzőszámában?
netovább!
megreformálni a menzát;
ti kishitűek, ugye nem tévedtek el a lüktetésben,
amint a gond árnyéka közelget?
netovább rezgő léc, netovább kandeláberek, s ti kokettáló számok!
mit kezdjek a színekkel és a színezékekkel,
kérdi az észrevehetetlen túljátszás.
s én hiába járom le a lábam,
csak a pengető elérhető.
a habarcs állapotokat rögtönöz a havazásnak, s nincs térerőm, csak a hajnal
sugarai itatnak;
ó, sikolyok, amiket megbüntetett az idő, ó, mágnesek, amik nem szennyezték be ifjúságom.
netovább!
élek elevenen és holtan is.
memóriahabos talpbetéttel támadt rám, mit úgy hívtam: játszi gondolat.
megadom magam a vonaglásnak,
megadom magam a térítő szőlőkivonatnak.
klubokba járó göröngyök,
cipők, amiket odébb rugdosott a fegyelem.
szimpátia, kalauz nélkül;
netovább!
én is porból vagyok, de én valami speciális porból…
jönnek a libák szárnyletépve, s én átölelem őket, jönnek a monszunok, s én egy alomba terelem vérmes természetüket.
biciklizek is néha.
ha valaki azt merészeli mondani, ez játék,
én egyszerűen döntetlent hirdetek a radikálisok között.
ha valaki ki merészeli jelenteni: a palackpostám elakadt,
én együgyűen az aranyalmámat ígérem oda neki.
lesújt a látcső zsibbadtsága, bársonyhuzatához
hozzátartozik a liánon ingó gyarlóság.
netovább!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-31 08:23:28
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-31 08:23:28