Ha megszokta
Ne szégyellősködjek,
mondta,
nyugodtan bámuljam
az orra helyén a kilincset.
Már nem is emlékszik,
mikor került oda,
de megszokta.
Közel hajolt hozzám,
láttam az oxidálódott
rögzítőcsavart.
Mindegy, folytatta,
itt a hegyen más az élet,
nem bántja senki.
Innen rálátni a városra,
ami esténként egy sánta óriás.
És a színek!
Picasso sem tudna szebbet.
De nehogy azt gondoljam,
hogy szeretne visszamenni!
Isten ments!
A szájukra vennék.
Rosszabb esetben
ő szólna meg másokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-08-04 19:59:42
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-04 19:59:42
