Újjászületsz

Madarat szitán átszűrni nem lehet,
A hold fénye esténként megsimogat.
Nappal a kasza könyörgő füvet vág,
Édesen alszik a táskarádió.

Vihar meztelen ölén csúszkál a csend,
És tétova nélküli rendet rakott.
Hű kötőtű minden mozdulatlanság,
Hosszú lépcsőkön át tehozzád vezet.

Illatos szirmokba rejtőzik a szív,
Az agyonhasznált, folyton fogyó radír.
Ellenőre a hallgatag öntudat,
Lelkiismeret állít bizonyítványt.

Bezárt az iskola. Készen vár a híd,
Magadban tócsa. Lubickolj nyugodtan.
A nehéz sínek úgyis utolérnek,
A teáskannában megcsillan a fény.

Az árvaságod kemény magzatburok,
A nagymama nem főz, csak csalánteát.
Törött porcelánként magadba zuhansz,
Léted egzisztenciális félelem.

Nem érzel mást, minthogy elment az anyád,
Mosóteknőben piszkosan itthagyott.
És gyenge lótuszvirág az igazság,
Egy öreg halász fáradt bluest énekel.

Pohárból ugrik, lenyeled a békát,
Megsiratnak az ódon macskakövek.
Átöleled a taszított dallamot,
Tihanyi ekhó, csak bús emlékezet.

Meglátogatod a díszes templomot,
Falai megőrzik imádságaid.
Látás nélkül ott ülsz, csak koldulni tudsz,
Majd abszolút hallásként újjászületsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-27 22:48:26
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-27 22:48:26