Minden dolog
Kidőltek a korlátok,
minden félre csúszott.
Benned és bennem ázok,
az énem elúszott.
Azt hitted, hogy szabadság,
csak rabságod tükre.
Maroknyi valóság,
belül szemlesütve.
Lelked a testbe zárva,
kész apokalipszis.
Mikor kapsz újra szárnyra?
Ami van, az nincs is.
Mikor lesz új megoldás?
Mikor kaphatsz teret?
Kiosztás és kifosztás.
Ma ez az új szerep.
Soha véget nem érő
a kizsákmányolás.
Hajnalodik. Már késő.
Megfojt az árulás.
Fogynak lehetőségek.
El kellene menni.
Sokan csak szeretnének
valahol pihenni.
Most már elfogyott az út.
Sziklakövön állunk.
Mi vívjuk a háborút,
de nem kiabálunk.
Aki szeret, az boldog.
Aki dolgozik, él.
Engedj el minden dolgot,
csak higgy, szeress, remélj!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-25 02:57:03
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-25 03:04:39
