délre a mennyországtól
valahol az idő mélyén
megszületett a jövő
és nem figyel senkire
állunk
eltévedt árnyékok
végítéletünk előterében
a fény előtt mindig a halál jön
ez a törvény régebbi
mint bármelyik isten
a gyermekek
új hitet tanulnak
vérből és mohóságból
az elme széthullik
ahogy a régi templomok
minden lélek
saját poklának falai között
agonizál
a bizalmatlanság jelvényét
hordjuk büszkén
egy isten
nézi mindezt
nem szól
számolja
a kárhozottakat
gonoszság
lüktet bennünk
túlélve az időt
minden reményt
az igazat
soha nem mondták el
a hiánya megmaradt
lábnyom
a sivatag közepén
mi megyünk tovább
a mennyország déli
sötét oldala felé
megfosztva minden méltóságtól
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-10 08:12:37
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-10 08:12:37
