Tegnap egy kicsit Ady Endre voltam

Nem úgy, ahogy a tankönyvekbe zárt mondatok őrzik.

Csak mentem a városon át, és
mintha a világ összébbcsúszott
volna körülöttem:

a kirakatok ígéretei,
a képernyők hideg fénye.

Haragudtam.

Nem valakire, hanem erre a különös országra,
amely mindig jobb jövőre vár,
miközben a tegnapjai alatt roskadozik.

És szerettem is.

(A pillanatot, amikor egy idegen tekintetben
ugyanaz a hiány néz vissza.)

Fekete lovakat láttam átszáguldani a hírek résein.

Láttam az időt, ahogy gépezetként rendezi át a sorsokat.

A félelem pedig már nem csizmában érkezett,
hanem értesítésként rezzent meg a zsebben.

És mégis valami makacs életvágy dobolt bennem.

Mert aki felismeri a sötétet,
az néha már a hajnal körvonalát is sejti.

2025. május





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-21 15:05:15
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-21 15:05:15