Pedig életünk az egy
Bújócskát játszik a fősodor.
Erejét vesztve tájba simul.
Tétova tükör: már meg sem lep,
hogy megtévesztés nélkül,
pőrén mutat meg önmagadnak.
Veszélyt szimatolva mélyebbre
húzódik, takarja bár hínár,
békalencse, míg a mederben
menedékre nem lel. Mit bánja
most, honnan vársz szelet,
esőt ígérő fellegeket?
Veled együtt várja, hogy meg-
nyíljanak a gátak, és az áradó
vizek tarajló hullámait irányba
terelve újra magával sodorhasson
mindent az egyedül helyes útra.
Pedig nem az út — életünk az egy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-04-27 13:26:33
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-27 13:26:33
