Mintha méhedben lennék
édenkert szülője,
vagy tán e világban
morfium rabjaként,
enyhülés vagy nekem
fájdalmaim között,
áhított világom
délibábjaként.
Mint fénytincs a reménység
békétlen lelkemre,
lezülött szellemem
kéjelg've heverész,
mennybéli adomány
Beethoven zenéje,
s kétarcú temploma
bezárul ismét.
