úgyse látja senki
kételkedem mindenben
főleg magamban
nem keresem az igazságot
egy van
a halál
az a biztos
gyermekkorom játszótereit
nem nőttem ki
ugyanazokat a partokat
mezőket járom
beszélgetek
a kutyákkal macskákkal
ugyanabban a házban élek
ahol születtem
csak már nem építek sátrat
az asztal alá
nem rajzolok térképet
a kezemre
egy kopott
magányos ember lettem
és túrom az orromat
úgyse látja senki
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-02 10:31:42
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-02 13:26:01