úgyse látja senki
kételkedem mindenben
főleg magamban
már nem keresem az igazságot
mert csak egy van
a halál
az a biztos
gyermekkorom játszótereit
még nem nőttem ki
ugyanazokat a partokat
mezőket járom unalmamban
most is beszélgetek
a kutyákkal macskákkal
ugyanabban a házban élek
ahol születtem
csak már nem építek sátrat
az asztal alá
és nem rajzolok térképet
a kezemre
egy kopott
magányos ember lettem
és túrom az orromat
úgyse látja senki
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-02 10:31:42
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-02 10:44:15