Letargia

Sivár szobámban idegen az álom,
száraz szememben nincs egyetlen könnycsepp.
Ülök árván, magatehetetlen.
Korán öregedtem, a szerencse itt nem időz’.
Nincsek ezerszám, pusztaság köröttem.
Végtelen magány a részem.
Voltam tán boldog gyermek, tudatlan…
Ha visszajöhetnének azok az évek!
Csak pár napra, aztán már nem bánom:
jöjjön, aminek jönnie kell!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-20 10:34:07
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-20 10:34:07