Múltba-gyűrt

Már készen áll a nagy leleplezésre,
tarisznyájában vicsorgó sakálok.
Tekergő indát fest körme hegyére,
rosszkedvét űzzék virtuóz vonások.

Felvert csordaként terelné a gondját,
megtiport évek még most is sajognak.
Messzire űzné ifjúság vadonját -
benne még gúnyos szavak kavarognak.

Tükörben nézi vékony szempilláját,
fátyolos harag ül tekintetében.
Maga sem érti konok elszántságát.
Ma még mi vár rá sors előterében?

Találkozik majd hűvös rezzenéssel,
múltban megfogant, s túlhordott haraggal.
Kidüllesztett mell, deres nyegleséggel,
magas sarkúra emelt diadallal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-09-04 07:46:04
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-04 07:46:04