Engedd meg

Úgy lefényképeznélek,
hogy örök emlékül az albumomba tehesselek.
De a pillanat, amely széttárt
combjaim között rámköszönt
boldogságos görcsbe ránt,
s a sötétkamrában látom csak:
a kép megint nem tökéletes.
Pedig minden beállítás
- blende, fókusz - megfelelő
és az exponálási idő is optimális.
Mégis minden elmosódott, homályos.
A kényszer egyre erősödő hangján kérem újra:
Csak még egyszer engedd meg,
Hogy lefényképezzelek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.