Az én unokám

Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
gyógyul már.

A vérkép, mint térkép:
eligazít.
Profi tájfutóként
olvassuk jeleit,
S tétova gondolatainkat fölaggatjuk
a fehérvérsejt,
a haematokrit
és a trombociták fogasaira.

Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
gyógyul már?

Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
gyógyul már?

A folyosón lassan amortizálódó,
gondosan becsomagolt ágytálmosó
és infúziós állvány között
igyekszünk egymás tekintetéből
bíztatást remélni.

Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
ugye gyógyul már?!


Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
ugye gyógyul már?!

S a testetlen félelmet
noteszom lapjaira írva
keltem életre,
hogy át- meg áthúzva, sorokba rendezve
zárhassam versbörtönömbe.

Etus!
Krisztián!
Balázs!
Hol vagytok?
Az én unokám alszik…
gyógyulj már!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.