La mer

La mer foszlányai fülemben
határtalan tenger,
fekete buborék a látóhatár,
rózsa-parázs, tengeri kagyló,
árnyalt vörössé mélyülő
dús szirmú korallvirág,
elkárhozott lelkek zátonya

Debussy idegei remegnek
bennem,
vacog a fa koronája,
válaszhangra mindenütt fény,
a tenger remeg, misztikus tűzű
rózsák,
L'ordre de la Rose- Croix Veritas,
Karthago égő romjai előttem.
A zene megbújva lapul,
pokoli hangzavar,
fűrészes, csipkézett
negyedhangok,
ólommal zárt fülemben tűnő
fényfoltok.

Hallgató sötétség mázsája,
a tömör súlyú semmi,
a színpad rám szakad,
motozó neszek,
ezek már a tenger halott vizei.
citrom -és rózsaárnyalat,
benne élsz gondolataimban,
a színpad nem változott,
kiütköztek a részletek,
mint rút sebek,
groteszk ráncokban púder és
izzadság.

Reflektorok fénypászmái,
vakító tétova reszketés,
szaggatott ritmus, tébolyodott
kép.

Arcod kifejezéstelen, Síva
maszk,
nem szép, sem csúnya -
ölelésünk cinkosság.
Debussy La Mer foszlányaiban
keresem a zabolátlan
gátlástalanságot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-07 22:15:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-07 23:15:40