La mer

La mer foszlányai fülemben
határtalan tenger,
fekete buborék a látóhatár,
rózsa-parázs, tengeri kagyló,
árnyalt vörössé mélyülő
dús szirmú korallvirág,
elkárhozott lelkek zátonya

Debussy idegei remegnek
bennem,
vacog a fa koronája,
válaszhangra mindenütt fény,
a tenger remeg, misztikus tűzű
rózsák,
L'ordre de la Rose- Croix Veritas,
Karthago égő romjai előttem.
A zene megbújva lapul,
pokoli hangzavar,
fűrészes, csipkézett
negyedhangok,
ólommal zárt fülemben tűnő
fényfoltok.

Aztán fekete lyuk,
hallgató sötétség mázsája,
a tömör súlyú semmi,
a színpad rám szakad,
motozó neszek,
ezek már a tenger halott vizei.
citrom -és rózsaárnyalat,
benne élsz gondolataimban,
a színpad nem változott,
kiütköztek a részletek,
mint rút sebek,
groteszk ráncokban púder és
izzadság.

Meleg zsályateát kívánok,
La mer vöröslő partjai,
zúgó üstököscsóva, reflektorok
fénypászmái,
vakító tétova reszketés,
szaggatott ritmus, tébolyodott
kép.

Arcod kifejezéstelen, Síva
maszk,
nem szép, sem csúnya -
ölelésünk cinkosság.
Debussy La Mer foszlányaiban
keresem a zabolátlan
gátlástalanságot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-07 22:15:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-07 23:15:40