Merre jársz?
A november az mindig hallgatás,
Befelé sikoltó végtelen panasz,
Lezárlak magamban, mint kérdőjelek
Zárnak nyitva felejtett mondatokat.
Avítt érzelem! - tombol a tömeg,
De közzétesznek egy kis romantikát:
Csillagok alatt az utadra lépek, futnék
Utánad, bújnék előled, merre jársz?
A hiába várt üdvözlő lapok között
Ó, a januárnál nincsen mostohább!
Egy másik időben gondolom újra
A lányt, a helyszínt, a búcsúzást.
A március az sokkal könnyedebb,
Egymásra borulnak a tavaszi virágok,
Megtérnek a madarak veled, egyszer
Örökre maradsz édes Szomorúságom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
